„Nincs jobb és felemelőbb érzés, mint érezni, hogy szeretjük szülőföldünket ”-írja Kisgyörgy Zoltán egyik útikönyvének előszavában. A szülőföld múltja és jelene minden történelmet szerző és történelem iránti érdeklődő embert érdekel, és kutatásra buzdít. Mint ahogy engemet is…

Minden vargyasi életében fontos szerepet játszott a Daniel kastély, megannyi emlékünk helyszíne.  Gyermekoromban csibész pajtásaimmal együtt mindig a kastély gyönyörű udvarába lógtunk, bújócskáztunk, a bokrok tetején mászkáltunk, nyári vakációban a patakban fürödőztünk, halásztunk, kacsáztunk, a martján homokvárat építettünk.

A vargyasi Daniel  kastély
Fotó: Fehér János

Ó, mintha tegnap lett volna!

Emlékszem  a báró család házi kedvencének, a Lily kutya sírját olyan hűségesen gondoztam, megszabadítottam a gallyaktól és virágot helyeztem a több mint 1oo éves sírra. Ez nekem egy  rituálé volt. Sok fiatal ideális helyszíne volt a  randevúzásra. Reneszánsz napnak, filmforgatásnak  több alkalommal adott helyet a mesébe illő egyedi szépségű építmény.  A Daniel kastélynak volt egy varázsa.

Nézzük csak sorjába:

Vargyas  Erdély, Székelyföld egykori Udvarhelyszéknek a települése. Kovászna megye  kistájának Erdővidéknek a „felvidéki” részen helyezkedik el . Vargyas  patak árterületén és teraszain  a  Persány hegység Rika-Godra hegyvonulata, a Hargita hegység dél- nyugati része és a Barót-i medence találkozási vonalánál.

Daniel kastély

A székelyföldi világi építészet alkotásai közt egyedi és különleges helyet mondhat magáénak a vargyasi Daniel kastély. Az épületegyüttes előkelő helyet foglal el a kistérség építészeti alkotásai között, hiszen a székely nemesi építészet - székelyföldi dimenziókban mérve: kastélyépítészet - e vidéken csupán három számottevő alkotással képviselteti magát: az említett vargyasi és az olaszteleki (ugyancsak a Daniel család építési tevékenységéhez köthető) épületekkel, valamint a Kálnoky család miklósvári kastélyával.

A kastély építéstörténetét legutóbb Kisgyörgy Zoltán foglalta össze a fellelhető írásos adatok és kőfaragványok alapján.

A legkorábbiról nincs konkrét adat, családi oklevelekből csak annyi bizonyos, hogy a XVI. században valamikor, de még 1580 előtt a család udvarháza elpusztult. Nyilvánvaló feltételezés, hogy e pusztulás után újjáépítették.

Öröklődés - 1641

Az épület végül Daniel Péter családjának a birtokába került.
A következő örökös Daniel Mihály volt, akit közéleti tevékenységei miatt emelhetünk ki. 1606. április 28-án Háromszék alkapitányává nevezték ki, 1609-ben pedig már Udvarhelyszék alkapitánya. 1617-ben újra háromszéki alkapitány. 1621-ben részt vett Bethlen Gábor fejedelem morvaországi hadjáratán. 1622-ben Háromszék főkirálybírája. 1641. augusztus 20-án halt meg. Két fia, János és Ferenc örökölték birtokait. János átvette az olaszteleki birtokot, így ő lett a család olaszteleki ágának megalapítója, Ferencnek jutott a „vargyasi udvarház a szénás kerttel, a két kövű malommal, a fülei malom és fűrész”.

Az épület bővítése-1645

 Daniel Ferenc 1642 után építkezésbe kezdett, az akkori épületet több helyiséggel bővítette nyugati irányba, emellett az északi oldalon levő védő folyosót is ő építhette. Az építésre utal a déli oldalon befalazott töredékes címermű, mely egy átlőtt nyakú hattyút ábrázol, a D iniciálé és 46-os szám is megjelenik, melyet DF-re és 1646-ra lehet kiegészíteni a források alapján. Ugyanakkor Daniel Ferenc építési tevékenységéhez köthető egy faragott ablakkönyöklő, mely ma a kerti lejáró szemöldökköveként szolgál. Ezen a D iniciálé, az 1650-es évszám, valamint a család jelmondata: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondot visel) olvasható.

Daniel Ferenc halála után a birtok feleségére és fiára, Istvánra maradt.

1661-es dúlás

Egy 1661-ben íródott jegyzékből értesülhetünk arról, hogy az év februárjában Lázár István csíkszéki főkirálybíró a csíki és gyergyói hadakkal kirabolta a vargyasi udvarházat. A jegyzék továbbá számba veszi az általuk elrabolt ingóságokat, így információkat kaphatunk az udvarház berendezéséről is (pl. bécsi zárak, mázas kemencék, ónos ablakok).

1687 körüli építkezés

Az 1661-es dúlás után valószínűleg rendbe kellett hozni az épületet. Pontos források nincsenek erre vonatkozóan, egy ma már csak Keöpeczi Sebestyén József rajzáról ismert címeres emlék utal arra, hogy Daniel István is építkezett 1687 táján.
Valószínű, hogy a déli oldalon levő árkádos tornác, az élkeresztboltozatokkal fedett loggia is ekkor készült el.

1723-as újjáépítés

Az 1703–1711 között zajló események a kastélyt félig romokban hagyták. Orbán Balázs és Vajda Emil is közli azt a feliratot, mely egy ma már hiányzó kőtáblán volt olvasható, és amely szerint Daniel István (a második a sorban) és felesége, Pekri Polixéna 1723-ban újjáépítették a kastélyt.
Megmaradt azonban egy címeres kőtábla, mely a fent említett személyek nevét valamint az 1745-ös évszámot tartalmazza. Ez feltehetően nem az újjáépítés emlékére készült, hanem Daniel István udvarhelyszéki főkirálybírává választása alkalmából.
Az újjáépítési tevékenységről sincsenek pontos adatok, de feltehetőleg ekkor épülhetett a háromkaréjos oromzatú, ellipszis alakú padlásablakokkal ellátott két rizalit, ami már a barokk stílusjegyeit hordozza magán.

1797-es átalakítás

A következő tulajdonos, aki hozzáépített az épülethez Daniel Elek, Daniel György és P. Horváth Borbála fia. Daniel Gábor és Vajda Emil (a Daniel család levéltárát tanulmányozta) írásaiból értesülhetünk erről a bővítésről. Írásaik alapján a vargyasi udvarházat 1797-ben alakították át. Ekkor került az épületre „a francia kalap is: a tető, annak a kornak a párisi divat szabván törvényt e részben is”.
A dupla tető vagy manzárdtető jellemzően barokk fejlemény.
Ugyancsak ekkor épült a ún. palotaszárny mely 4 emeleti és 4 földszinti helyiséget foglalt magába. Ezt valószínű azóta átalakították, ugyanis ma már 3-3 helyiség és a lépcsőház található ebben az épületrészben.

A vargyasi Daniel-kastély és lakói a XIX. század végén

1850-1853 közötti építkezés

Daniel Gábor (1824 - 1915) - magyar politikus, 1848-as kormánybiztos, Udvarhely vármegye főispánja

A 19. században a legjelentősebb építészeti tevékenység Daniel Gábor nevéhez köthető. Az építkezés 1850 és 1853 között zajlott. Ekkor épült az északi oldalhoz csatlakozó klasszicista ízlésű háromszögű oromfalas, cserepes párkánnyal ellátott szárny, valamint a délnyugati, kör alakú sarokbástya, mely a 19. század közepe táján is divatos historizáló szemlélet eredménye lehet.

1920-1922 közötti építkezés

A 20. századi építkezések Daniel Ferenc nevéhez köthetők. Az északkeleti körbástya megépítése 1920–1922 körül történt.

1937-ben is zajlottak építkezések Keöpeczi Sebestyén József felügyelete alatt. „A nyugat felé eső utolsó helyiséget meghosszabbították, ennek végében egy nyitott teret alakítottak ki, melyet nyugat felől másodlagosan felhasznált késő reneszánsz, vörös andezitből faragott, leveles fejezettel ellátott oszlopokon nyugvó árkádsor zár, délnyugati sarkán egy kis harangtornyocska is látható. Az északi oldalon emeletes tornácot húztak a teljes homlokzat elé, kivéve az 1853-ban épült klasszicista szárnyat. Ennek csupán a nyugati oldalához csatlakozik az árkádos tornác befordulása. Az árkádok vörös andezitből készült élszedett oszlopokra támaszkodnak, az oszlopok közti mellvédet is andezitből alakították ki.”
Ennek a bővítésnek is egy faragott kőtáblával állítottak emléket, mely az északi folyosó falába van behelyezve, és melyen egy szív alakú olaszkoszorúban a Daniel és Somsich családok címerei láthatók. Az épület északi oldalán ekkor épült egy historizáló jellegű kútház is.

1932 - A főbejárat (dr. Balogh Jolán felvétele)

1938 - Daniel Mihály a vargyasi iskolában osztálytársaival

1941

Államosítás - 1947

A II. világháború után a kastély tulajdonosai csak rövid ideig maradhattak Vargyason, hiszen az épületet államosították. Ezután az Állami Gazdaság költözött az épületbe, melynek következtében az évek során egyre romlott állapota.

1963 - Borbáth Gizella (Giza mama, a báró család szakácsnője) és Daniel Polyxéna a borvízforrásnál. Az 1949-es kilakoltatás után Daniel Polyxéna ekkor járt először Vargyason.

1972 nyara - a bástya

Szerencsés fordulat - 1979

A kastély életében 1979-ben következett be fordulat. A falu vezetője, Deák Vilma közbenjárásával sikerült engedélyt és támogatást szerezni az épület felújításához. A munkálatok 1980-ban meg is kezdődtek, és négy éven keresztül folytak. Az épület felújítása mellett a parkot is rendbetették.

1979 - az északi oldal

1979 - a Zöld csárda és a kerítés a felújítás előtt

A kastély új funkciót kap -1984

1984 szeptembere - a felújított bástya

A felújítást követően a kastély épülete új szerepet kapott. A polgármesteri hivatal költözött be termeibe.

1984 - az északi oldal

Az 1948. évi romániai államosításkor elűzött báró Daniel Ferenc gyermekei, azaz báró Daniel Mihály és húga, a magyarországi Tahitótfaluban élő Daniel Polyxéna a restitúciós törvény alapján visszakérte, és meg is kapta az ősi fészket. Mivel az örökösök nem tudták volna fenntartani a kastélyt, úgy döntöttek, hogy eladják azt. Végül az esztergomi önkormányzat vásárolta meg a kastélyt és a hozzá tartozó közel 18 hektárnyi földet.  A vargyasi tanács és községháza a visszaszolgáltatást követően 2005. június 15-én költözött ki a kastélyból.

Fejlesztések, lehetőségek

 Hiányzik a szervezettség a térség turizmusából. Kiemelt fontosságúnak tartom az olyan különlegességek térségmarketingben való alkalmazását, mint a székely rovásírás, a székelykapu, a működő vízi malmok, borvízforrások mint látványosságok népszerűsítését, vagyis a természetközeliség, a természetesség és hagyománytisztelet hangsúlyozását. Fennáll a veszélye az uniformizációnak, de a nyugatiaktól igazából azt kellene megtanulni, hogy a saját helyi jellegzetességeiket hogyan hasznosítják. A helyi jelleg érvényesítésének leginkább az építészetben és a gasztronómiában lennének szélesebb lehetőségei .

Az önkormányzatoknak helyi de még inkább megyei szinten összekötő szerepük kellene, hogy legyen. Meg kell tudniuk szólítani a helyi társadalom és gazdaság szereplőit, be kell vonniuk azokat a stratégiaalkotási folyamatokba, aztán a stratégiák végrehajtásában koordinációs szerepet kell betölteniük.

Hiányzik a megfelelő ráhangolódás, nincsenek turisztikai fórumok, amelyek érdekegyeztetéssel, érdekvédelemmel, promócióval, szervezéssel foglalkoznak, ritkák az időnkénti kerekasztalok.

Egy térség turizmusgazdaságának nyilvánvalóan húzótermékekre kell alapoznia, amit más - térspecifikus vagy tevékenységspecifikus - termékeknek is ki kell egészíteniük.

A turizmus fejlődése pozitívan hat a vidékfejlesztésre, nemcsak azzal, hogy új munkalehetőségeket teremt, hanem azáltal is, hogy összekovácsolja a helyi lakosságot. Együttműködőbbé válnak általa az emberek, mert így hatékonyabban kihasználhatóak a lehetőségek, és emellett egymás munkáját is tudják segíteni.

Napjainkban Erdővidék sajnos a Székelyföld egyik leghátrányosabb vidéke. Azt is lehet mondani, hogy közlekedési és gazdasági "árnyékban" fekszik, távol lévén a jó közlekedési utaktól, a piacgazdaság fő áramvonalaitól, küzdve azért, hogy megtalálja kapcsolatait a külvilággal. Érződik a vasút hiánya és közutak elhanyagolt állapota. A hátrányos helyzet 1990 után is erősödött. Gyengült a falvak népesség-megtartó ereje s az elöregedés jelensége talán megfordíthatatlan.

A munka keresés közben, a kilátástalanság miatt fiatalok tucatjai kénytelenek nyakukba venni a nagyvilágot, hiszen asztalfiókokban heverő tervekből, álmokból sem lakást, sem autót, de még a mindennapi betevő falatot sem lehet megvenni.

Habár elköltöztem Vargyasról szívügyemnek fogom mindig is tekinteni a kastély sorsát.  Hármas céllal írtam meg ezt a bejegyzést.

  1. A blogger futamon megtudom méretetni magamat több témakörben is, önmegvalósításom része.
  2. Sokat, sokszor dolgoztam fel a kastély témát. A webkastély verseny  keretén belül rengeteg információt gyűjtöttünk össze csapattársaimmal.  Amit sikerült is megnyernünk, II. helyezést elérve, így nyolcad magammal elutazhattunk Brüsszelbe. Szomorú látni, hogy stagnál a kastély. Annyi lehetőség van benne, hogy fel sem lehet sorolni.
  3. Nem utolsó sorban gondolatébresztő bejegyzésnek  szánom.