Székelyföldről költöztem fel több mint egy éve Magyarországra. Átutazóban, kirándulni több alkalommal voltam már itt, valahogy mindig is olyan szimpatikus volt a magyar főváros, mindig úgy bámultam, rácsodálkoztam a tiszta utcaképre, a magyar feliratú üzletekre, a zsúfolt magával ragadó belvárosra. Van egy különleges romantikus varázsa Budapestnek.
Volt is nekem mindig egy megérzésem, majd egyszer itt szeretnék élni!
És összejött. Felköltöztem Budapestre. Ahogy a román mondja „descurcăreț”- talpraesett habitusomból kiindulva egyhamar feltaláltam magamat. Ezt persze megelőzte, a szokásos rituálé: hogy, jó párszor rossz metróra, vonatra, villamosra, buszra ültem fel,teljesen már irányba mentem, oztán elszámoltam 1o-ig magamban „ nyugi nyugi , nem veszhetsz el, nem lehetsz annyira béna, nehogy pityeregj!” sarkon fordultam,kanyart vettem. S kenjed visszafele.
Ciki volt, mikor Csillaghegyre kellett utaznom. S mondták menjek HÉV-vel. Azt se tudtam mi az a HÉV! Gondoltam ciki megkérdezni, így előkaptam Okosjulis telefonomat, rágugliztem..
S amikor elmentem a zöldségpiacra. Átkellett gondoljam jól, alaposan gondoljam, mit akarok vásárolni. Az agyam adta a parancsot: pityóka (krumpli), murok (sárgarépa), vinete (padlizsán), árdé (paprika), fuszulyka (paszuly), fehér hagyma (vöröshagyma). Csak a piacosok néztel s vigyorogtak! Oztán átváltottam a pesti nyelvre, mert hanem üres maradt volna a szatyrom.
Tudjátok a székely hasnak gyenge a pesti koszt (kaja). Más itt az ételek íze, színe, milyensége. Sehogy sem olyan az íze a csülkös fuszulykalevesnek mint otthon, pedig édesanyám szavai szerint „jól felöltöztettem”, tettem bele minden jót ami belejárt.
S a jó füstölt házi kolbászról nem is beszélve....hmmm;)
Na, s akkor veszem a telefont. Úgy féltenek otthon, nehogy éhen halljak, mindig megkérdik:
-Van-e amit egyél? Igyál tejet, sok gyümölcsöt, húst. Hadd el, ha valaki megy Budapestre küldök zakuszkát, csülköt, miccset, szalonnát, házi savanyúságot, kerti zöldségeket és fűszernövényt, házi sajtot, sütit, paradicsomlevet, halvát, házi tojást, s szirupot a vérnyomásodra.
És amikor a csomag felér. Olyan jó érzés. Mint egyetemista koromban, amikor csomagot kaptam. Hamar kipakolok. Alig várom neki esek 47 kg-mal a sok finomságnak.
Olyan zamatos, ízes, laktatós az erdővidéki talajból nőtt paradicsom, retek, uborka, hogy azt leírni nem lehet. Az erdővidéki levegőn kotkodácsolt tyúk tojása sárgább, húsa laktatósabb. Szóval ilyen az erdélyi kaja, párja nincs!
A végét még megtuningolom egy kis promóval! :)
Tessék menni Erdélybe és egy becsületeset enni! Megtapasztalni az erdélyiek vendégszeretetét, közvetlenségét és ….segítőkészségét!
