A külföldi élet és munkavállalás napjainkban egyre népszerűebbé válik. Egyre több fiatal, szülő dönt amellett, hogy elindul idegenbe szerencsét próbálni a jobb jövő kialakítása érdekében. Nehéz szívvel hátrahagyva a szülőföldet, a családot, a gyermeket, a társat. Otthon, Székelyföldön egyre kevesebb a munkaajánlat és a lehetőség az érvényesülésre, ami lényegesen hátráltatja, és évekkel kitolja a fészekrakás, a család- és karrierépítés időszakát.
Felmérésem eredményeit összegzem, erdélyi barátaimat kérdeztem arról, hogy hogyan látják a külföldön való érvényesülést és a kinti megélhetést.
Lehetőség? Fotó: Varga Manassé
Álmok és beteljesülések
A középiskolás tanuló a jövőjét mindenképp külföldön, más környezetben, más emberek között képzeli el. „Kicsi korom óta ez az álmom, hogy próbára tehessem magam: mennyire tudok alkalmazkodni és teljesíteni idegen környezetben, ismeretlen emberek közt. Mindenkinek egyszerűbb, ha a jövőjét tekintve olyan utat választ magának, amelyen könnyebben tud érvényesülni”
D. Á. a jobb lehetőség reményében költözött Budapestre. Elmondása szerint ebben fontos szerepet játszott tanulmányai folytatása, a munkahelye. „Budapesten sokkal több opció tárul itt elénk, mintha otthon próbáltunk volna szerencsét. De itt sem könnyű az elhelyezkedés. Kitartónak, türelmesnek és borzasztó megnyerőnek kell lenni ahhoz, hogy elnyerd a kívánt állást. Nehéz út, de megéri” – mondta. Hozzátette: az utat a fejlődéséhez viszonylag hosszú idő, két és fél év alatt sikerült megtennie, de megérte a küzdelmet, az eredmény pedig felülmúlta előzetes várakozását. De szeretek otthon lenni, mindig jó érzés hazamenni és a családommal együtt lenni. Igazából egyedül a karrier és a kikapcsolódási lehetőségek hiánya jelent akadályt abban, hogy otthon jól élhessek” – részletezte D. Á.
Sz. F. Angliába jár idénymunkára. Általában tavasszal indul, és fél évig dolgozik kint. „Idén Németországot tűztem ki célul, az eddigitől más ágazatban, vagyis a húsiparban vagy építkezésben helyezkednék el. Nem akarok olyan sokat külföldön tartózkodni, csakis addig, amíg megvalósítom a terveimet. Úgy terveztem, hogy legtöbb 3-5 évet dolgozom kint, utána hazatérek. Én itt képzelem el a jövőmet” – szögezte le.
Hol van kolbászból a kerítés?
R. B. Barótról ruccant ki Budapestre. Saját tapasztalatait fanyar humorral osztotta meg. Mint mondta, távozásának oka az otthoni „túl nagy anyagi háttér” volt. „Gondoltam, hogy egy kis időre elmegyek világot látni, hadd tanuljam meg a nélkülözést és a hiány szó tényleges és teljes értelmét, hogy majd hazatérésemkor sokkal jobban tudjam értékelni azt a sok bőséget, amit a haza ad” – mondta. Szerinte „amíg nem tudjuk meg milyen távol lenni a hazától, és eljönni a szárnyai alól, egyedül a nagyvilágban, és amíg nem tapasztaljuk meg, hogy mennyire kegyetlen tud lenni ez az állapot, addig próbáljuk meg értékelni és szeretni azt, amink otthon van”. Ezzel együtt vélekedése szerint mindenkinek el kellene menni egy kicsit körülnézni, tapasztalatot szerezni. Sokan úgy gondolják otthon, hogy milyen jó a kint dolgozó fiataloknak… Ej, megfogtad az Isten lábát, gyere, fizess még egy kört, mert kint dolgozol. De meg sem gondolják, hogy akik elmentek, feladták az otthoni barátok mindennapi társaságát, a jó hangulatot, a bulis hétvégéket, a magukra maradt rokonokról, feleségekről, édesanyákról, egyáltalán a családról nem is beszélve. Én ezt bátorságnak tekintem, és nem senkit sem irigyelek, mert senki sem jókedvében jött el, hanem mert otthon valamiben hiányt érzett. ecsetelte tapasztalatait R. B.
Miért határok nélkül? Miért ne?
Először is ne szabj határokat magadnak! Az országok határai is megsemmisültek már! Miért félni? Mitől félni? Ha a határainkat nem lépjük át folyamatosan, nem tudunk fejlődni. Nyelvi problémák? Szerintem, ha ott vagy egy bizonyos országban, és köztük élsz, úgy tanulhatod meg a legkönnyebben az adott országban használt nyelvet.
Nagyon fontos, hogy törvényes keretek között dolgozzál, az adott ország törvényeinek megfeleljél, például az orvosi biztosítás, a kötelező mindenféle dolgok terén.
Sz.E.B. frappáns gondolatait tárom elétek
A honvágy? Na, az néha napokra lerombol. Olyankor mindig arra gondolok, hogy egészségesek a szüleim és a testvérem, a két-három közeli barátnőm élete is rendben van. Azzal, hogy itt vagyok, vész esetén anyagi támogatást tudok nyújtani nekik, de ha otthon lennék, akkor nem tudnék jobban mellettük állni.
Mindenkit bátorítanék, hogy vegye saját kezébe az életét, mert csak magunknak teremthetjük meg a jobb jövőt. Sajnos, a külföldet kell választani, hogy később kényelmesen élhessünk otthon. Talán jobb is így, mert így látod igazából a világ működését, és önmagadat is.
Hosszú távon arra gondolok, hogy otthon szeretnék élni, de a nyugdíjas éveimben remélem, valahol Olaszország partjain kócolja a szél a hajamat.
A mindenkori hazavárók
Néhány szülőt is megkérdeztem. T. I. úgy vélekedett: több tényező és nézőpont határozza meg a fiatalok döntését. Szerinte „van, aki tovább akar tanulni, és külföldön akarja fejleszteni magát; van, aki több pénzt szeretne keresni, és ezért megy külföldre, mert az itthoni fizetések mellett nehezen érheti el megvalósításait. Mi, szülők szeretnénk magunk mellett tudni a gyermekeinket, de a döntés az övék, és ezt el kell fogadnunk.”
M. Gy. szerint a fiatalok azért vállalnak külföldi munkát, mert itthon nem találnak munkát, s ha igen, akkor sincsenek tisztességesen megfizetve. „Egy itthoni keresetből szülői segítség nélkül sohasem tudnak lakást vásárolni, arról nem is beszélve, hogy ha gyermeket vállalnak, milyen nehéz eltartani a kicsit, és megadni neki mindent, amire szüksége van” – részletezte M. Gy. hozzátéve: „Nem baj, ha a fiatalok egy időre elmennek, mert odakint nőnek fel igazán, az a fontos hogy egy idő után hazajöjjenek.”
